„Miért és hogyan dorombol a macska? És miért „dagaszt” (mellső lábaival nyomkodja például a takarót, karmát kicsit kieresztve)?”

A macskák dorombolása nem tökéletesen felderített terület. A legtöbbször akkor dorombol a macska, amikor nyugodt, elégedett, ellazult állapotban van. Akkor a „berregés” azt fejezi ki, hogy békében van a világgal és környezetével.

Tudjuk azonban, hogy a házimacskák dorombolnak vajúdás és szülés közben is, és a kiscicák dorombolnak szopás közben, anyjuk pedig válaszol nekik. Sok haldokló macska is dorombol.

A dorombolás hangfrekvenciája 25 és 150 Hertz között található. Orvosi kutatások kimutatták, hogy ez a frekvenciatartomány jótékony hatású a csontfejlődés és –gyógyulás elősegítésében, és a gyakorlatban is alkalmazzák e célból. Ez lehet véletlen egybeesés, de magyarázhatja is, miért generálnak a macskák ilyen jótékony hatású hangokat.

Hogyan dorombol?

A dorombolás mikéntjére két fő elmélet született. Az első (és valószínűbb) az, hogy a hang a gégében keletkezik, a hangszalagok megfeszítése és elernyesztése révén, kilégzéskor és belégzéskor egyaránt. Vagyis a levegő megrezegteti a szalagokat a tüdőbe bemenet és távozás közben is. A hangszalagokhoz haladó idegek másodpercenként húsz-harminc megfeszülést-elernyedést váltanak ki.

Megfigyelték, hogy dorombolásra csak a csontos nyelvcsonttal rendelkező macskafélék képesek (kevéssé ismert csont, pedig nekünk is van ilyen, óvatosan kitapintható a pajzsporc(=ádámcsutka) és az állkapocscsont között nagyjából félúton). Ilyen például a házimacska, a puma, a jaguár, a gepárd és a vörös hiúz. A porcos nyelvcsontúak nem dorombolnak, hanem bömbölnek (pl. oroszlán).

A másik, kevésbé valószerű elmélet szerint a vér áramlásának turbulenssé, örvényessé válása váltja ki a dorombolással járó hangjelenséget.