A cicák hangjelekkel, mimikával, testbeszéddel és szagjelekkel kommunikálnak. A mimika finomabb jelzésnek számít, ezzel szemben a testbeszéd, a testtartás már jóval nagyobb távolságból is látható. A cica hangulatának változását először mindig az arckifejezés megváltozása jelzi, a testtartás csak ezután fejezi ki az éppen aktuális kedélyállapotot. Az elégedett, nyugodt cica általában a hátsó lábain üldögél, farkát maga köré csavarja. A nyugtalan macska lelapulva kuporog, mellső mancsait szügye alá húzva, farka szorosan a teste mellett van. A macskák figyelemmel kísérik egymás testtartását és tiszteletben tartják az elzárkózás igényét. Ha viszont a másik cica magasabb helyt foglal el a ranglétrán, akkor az éppen pihenő állat alázatosan elhagyja a terepet. A felpúposított hát a túlerővel szembeni félelem jele, a macskák jellegzetes testtartása. Ezt a kölykök gyakran próbálgatják nagyobb, erősebb fajtársaikkal vagy kutyával, idegen emberrel szemben. A testtartás jellegzetes: a macska felpúposítja a hátát fordított U alakban, szőrét felborzolja, hogy nagyobbnak tűnjön, és széltében helyezkedik el. Farkát kampószerűen lefelé görbíti. Ez a póz a többi macska számára igen fenyegető, ijesztő hatást kelt, megfélemlíti az ellenfelét, harc nélkül győzedelmeskedik. Azonban ha a másik állat mégsem hátrál meg, akkor a cica megfutamodik, és sebesen elszáguld. Ebből is látszik, hogy ez a testtartás csak blöff és nagy adag félelemmel társul.

A macska farka barométerként funkcionál. Amikor simán lóg, akkor a cica hangulata normális, az "üvegmosókefe"-farok riadalmat jelent. Ha lelapítja a testét és hátrameredő farka meg-megrándul, akkor a macska éppen nagyon koncentrál valamire vagy feszült valamitől. A függőlegesen égnek meredő farok az állat nyájas hangulatát jelzi, így köszöntik egymást a rég nem látott macskák, és a kiscica is így üdvözli anyját. Ha a macska ide-oda csapkod a farkával, akkor biztos, hogy a következő pillanatban megvalósítja elképzeléseit.

Amikor két idegen macska találkozik, akkor első dolguk, hogy alaposan megszaglásszák egymást. Testüket lelapítják, fejüket amennyire csak tudják, előrenyújtják. Egyik fél részéről sincs igazán bizalom. Eszményi esetben a macskák tovább szaglásznak egészen a végbélnyílásig. Egyikük sem akarja, hogy a másik közel kerüljön a genitáliáihoz, így egy darabig csak forgolódnak. Ha a fülek ilyenkor kíváncsian előremutatnak, akkor a találkozás általában békésen, barátságosan zajlik le, az egyik cica felcsapja a farkát, és hagyja megszaglászni a hátsóját. Utána cserélnek, és a másik szaglássza végig az első cicát. Miután befejezték az ismerkedést, mindketten mennek tovább a maguk útján.

Sajnos azonban a legtöbb esetben nem így zajlik le a találkozás két macska között. Már a kölcsönös szaglászás kezdeti lépéseinél megszakad a folyamat, ugyanis az egyik macska szaglászná a másikat, de az nem akarja, ezért fülét lelapítja, sunyin hátrahőköl. Amennyiben az első cica folytatná a közeledést, úgy a másik fújni, köpködni kezd, esetleg pofonokat osztogat. A rangsorban lejjebb álló rendszerint ilyenkor elfut, a másik pedig utána megy, és próbálja megint szaglászni, de ez általában nem szokott sikerülni, mert a félénkebb állat megint eliramodik. Ez a játék többször megismétlődhet. A folytatás a bátrabb, erősebb macskán múlik: vagy hagyja elfutni félénkebb társát és ő is továbbmegy a saját útján, vagy utána iramodik és nekimegy a másiknak.

A macskák egymás között nagyon jól megértik egymást, nincsenek kommunikációs nehézségeik. Ez egyaránt vonatkozik a házicicusokra és a nagyvadakra is. Viselkedési gesztusaik nagymértékben hasonlóak, kizárt a félreértés lehetősége.

Kommunikáció macska és ember között
Az emberek általában szavakkal kommunikálnak a macskájukkal is, amelyek nagy részét - természetesen a naponta használt szavakat, mondatokat - megértik a cicák. A macskák nemcsak ezeket értik meg, hanem a mimikánkat, mozdulatainkat, gondolatainkat is. Például egy mimikai gesztusból a cica rájön, hogy mi most éppen fel fogunk állni és kimegyünk a szobából. Viszont ha a macska akar valamit közölni a gazdájával, akkor ez elég nagy erőfeszítésébe kerül, sokszor és tagoltan kell "elmondania", hogy mit szeretne, mire mi emberek megértjük számára egyértelmű jelzéseit

A macskák kommunikációja bár széles skálán mozog, szűkebb értelemben 3 féle hangot különböztetünk meg:

a)	halk, gyengéd, "beszélgetős" hangok, ezeket az anyamacskák és a szerelmes kandúrok hallatják;
b)	hívóhangok (a halk miákolástól kezdve a harci "csatakiáltásig");
c)	ide sorolhatjuk a megriadt cicák izgatott hangjelzéseit, a fújást, a köpködést (prüszkölő-fújtató hang) és a mély, torokhangú morgást.

Ettől függetlenül a macskák inkább a testtartásukkal kommunikálnak egymás között.