Ha macskával élünk egy fedél alatt és még gyerekvállalásra is adjuk fejünket, akkor orvosunk bizonyára fel fogja hívni figyelmünket a toxoplazmózis nevű betegségre és annak veszélyeire. Bár ennek a betegségnek a jelentősége a macskában nem túl nagy, mégis beszélnünk kell róla, mert az emberek többsége a macskához köti ennek eredetét és - igaz ami igaz - tőle is elkaphatjuk. De tudnunk kell, hogy a macskán kívül több mint 40 állatfaj (juh, ló, sertés, kisrágcsáló), a mosatlan gyümölcs és a nyers hús elfogyasztása is okozhat toxoplazmózist, melyet egy egysejtű parazita a Toxoplasma gondii terjeszt. Az ember mégis leggyakrabban fertőzött macskáktól fertőződik, bár rendszerint nem betegszik meg. A felnőttek immunrendszere, ellenálló képessége gyakorlatilag képes arra, hogy tünetmentesen vészelje át a betegséget. A betegség lefolyását általában csak laboratóriumi (szerológiai) vizsgálattal lehet kimutatni. A toxoplasmózissal fertőzött ember szervezetében élete végéig kimutathatóak az ellenanyagok, ami egyben azt is jelenti, hogy gyakorlatilag nem fertőződik újra (az ellenanyagok megvédik). A probléma akkor adódik, amikor olyan kismamát ér toxoplazmás fertőzés, aki még nem hangolódott át (nincs a szervezetében ellenanyag). Ilyenkor sem a mama, hanem a magzata van veszélyben. A magzatban szembetegségek, vakság, vízfejűség, agyi meszesedés, a magzat elhalása alakulhat ki. A fentiekre tekintettel, ha létrejön a terhesség (vagy még azt megelőzően), feltétlenül érdemes a mamát megvizsgálni toxoplazmózis szempontjából. Amennyiben a vizsgálat eredménye pozitív (azaz a kismama átesett ilyen fertőződésen), akkor nincs baj, hiszen az ellenanyagok a magzatot is megvédik egy esetleges újrafertőződéssel szemben (a magzatkárosodás esélye igen kicsi). Amennyiben a kismama szerológiailag negatív (nem találkozott még toxoplazmával, nincsenek ellenanyagok a vérében), akkor azonban fokozott elővigyázatosság szükséges. Ilyenkor a terhesség alatt általában 2 havonta érdemes szerológiai vizsgálatot végezni, hogy az esetleges fertőződésre fény derüljön. Amennyiben friss fertőződésre kerül sor, akkor a kismamát feltétlenül gyógykezelni kell a születendő gyermek egészsége érdekében. Ma már hatékony gyógyszerek (tablettás formában) állnak rendelkezésre az ilyen típusú kezelésekhez. Hogyan lehet megelőzni a fertőződést? Elsősorban az alapvető higiéniai szabályok betartásával. Állatokkal való érintkezés után feltétlenül (alaposan) mossunk kezet. Tekintettel arra, hogy a toxoplazma peték a bélsárral ürülnek, meg kell akadályozni a fertőzött bélsár szervezetbe kerülését. Ezért kerülni kell a szájjal való kontaktust (puszilgatás), arcunkat ne érinthesse az állat. Tekintettel arra, hogy a kijáró (és kóbor) macskák előszeretettel ürítenek a veteményesbe, virágágyásokba, a kismamák inkább ne kertészkedjenek, vagy ha mégis, akkor mindig használjanak gumikesztyűt. A talajjal, földdel való közvetlen érintkezést általában kerülni kell ilyenkor.A fogyasztásra szánt zöldségféléket, gyümölcsöket mindig alaposan mossuk meg folyóvízben, mert ezek is könnyen szennyeződhetnek fertőzött bélsárral, illetve petéket tartalmazó földdel. A kismamák a terhesség alatt ne fogyasszanak félig átsült, vagy nem teljesen megfőtt ételeket (húsokat). A kismamák napi sétájuk során (később a kisgyermekkel való sétáknál) kerüljék azokat a helyeket, ahol sok állat (kutya, macska) megfordul (pl. kutyafuttatókat, kutyások által gyakran látogatott közterületeket). A kisgyermekeket már pici koruktól rá kell szoktatni, hogy állatok érintése, simogatása során kezüket ne vegyék a szájukba, és "simizés" után alaposan mossanak kezet. A kismama a terhesség alatt folyamatosan tartsa a kapcsolatot a háziorvosával, illetve a terhesgondozóval. Tehát mindenképp a higiénia a kulcsszó: ha nem fogyasztunk olyasmit, amit ép ésszel egyébként sem tennénk, nem nyalogatjuk a macskát és alaposan megmossuk a kezünket, akkor nem lesz gond: a cica és a gyerek jól megfér egymással.